A lépcsők komfortszabálya a lépcsőfokok ergonomikus tervezésének alapvető eleme, amely a futófelület (A) és az emelkedési magasság (S) arányát határozza meg. A képlet, amely szerint A – S ~ = 120 mm, azt jelenti, hogy a lépcsőfokok optimális kialakítása érdekében a futófelület és az emelkedési magasság közötti különbség ideális esetben 120 mm körüli értéket kell, hogy mutasson. Ez a szabály a lépcsőzés során a legkevesebb erőfeszítést igénylő lejtők kialakítását célozza meg, amelyek a felhasználók számára kényelmesebbé és biztonságosabbá teszik a közlekedést.
A lépcsőfokok dőlésszöge, amely általában 30°-os, szintén jelentős szerepet játszik a lépcső komfortjában. A megfelelő dőlésszög biztosítja, hogy a lépcsőzés során a felhasználók stabilan és biztonságosan lépjenek a fokokra, minimalizálva a balesetek kockázatát. A túl meredek lépcsők fárasztóak lehetnek, és növelhetik a balesetek valószínűségét, míg a túl lapos lépcsők esetén a járóvonal hosszabb lehet, ami szintén nem ideális. A komfortszabály alkalmazása tehát nem csupán a fizikai igénybevétel csökkentését célozza, hanem a lépcsők általános használhatóságát is javítja.
A kivitelezés során fontos figyelembe venni a különböző anyagok, például a fém és a fa közötti kapcsolatokat. A fémszerkezetű lépcsők előnye, hogy statikai merevségük és tartósságuk révén képesek nagyobb terhelést elviselni, mint a hagyományos fa lépcsők. A fém és fa kombinálása esetén a pofagerenda és a konzolos kialakítás alkalmazása lehetővé teszi a lépcsők esztétikai és funkcionális előnyeinek maximális kihasználását. A megfelelő anyagok és a komfortszabály figyelembevételével tervezett lépcsők nemcsak a felhasználók kényelmét szolgálják, hanem hosszú távon is fenntartható megoldást nyújtanak az építkezések során.
